Hogy nőnek születtem,az többnyire gyönyörűséges,másrészt viszont korántsem egyszerű feladat.
Bár manapság haladunk az emancipáció egyre elfajzottabb törekvéseinek irányába.megis elvárják tőlünk,hogy maradjunk fiatalosak,szépek,legyünk háziasszonyok,meghozzá jók,es építsünk egy extra karriert,melyben boldogok lehetünk.Így összességében már nagyszerűen képviselhetjük önmagunkat. Igen ám,de milyen áron?
Ahhoz,hogy megőrizzük fiatalságunkat,szükségünk van segítségre,egy jo edzőre(vagy legalábbis edzőteremre),a szépségipar egyre bővülő vívmányaira,es nem utolsósorban alvásra.
Nemrég egy korát teljes mértékben meghazudtoló táncművész kolléganőmmel beszélgettem,aki elárulta szépsége egyik legalapvetőbb titkát:rengeteget aludt egész eddigi élete során.Gyönyorű valóban,a bőre csodálatosan rugalmas,köszönhető ez nyilván nem kis mértékben a táncnak is,és megkönnyítette az időbeosztását az a tény,hogy nem vált anyává.
Az anyaság egy igazi nő szamara az egyik legcsodálatosabb feladat(magam úgy érzem a legeslegcsodálatosabb),de legyünk őszinték,mikor anyává leszünk,már nem önmagunk a legfontosabb számunkra.Legalabbis nem mindig.A pihenésünk nagyrészt attol függ,hogy gyerekünk,gyerekeink éppen milyen feladatokat rónak ránk,es emelett a mindennapi élet más-más területein is helyt kell állnunk.
Egyszóval:amortizálódunk.
Tudom,csúnya szó,de jól kifejezi a lényeget. Magam részéről rettenetesen hiú vagyok,ezt nem tagadom.Nézegetem a szarkalábaimat,es arra gondolok,lesz ez még igy se…
Nagymamám hasonló volt,sosem értettem miert mondogatja:”nézd meg,ez még tegnap nem volt itt kislányom” ,miközben árgus szemekkel fürkészte ráncait. Úristen!Gondoltam akkor,ez annyira fontos?Miért?
Ma mar tudom,es bár rengeteg kritika ér a hiúságomnak köszönhetően,mégis állítom,ha már nőnek születtem,tisztelettel kell lennem önmagam felé annyira,hogy szép maradjak,es lehetőleg mindenkor vonzó.Miért olyan fontos ez?Nem tudom.Talán genetikailag belém van kódolva,olyannyira,hogy mikor egy magára kevéssé adó nőt látok szembejönni az utcán,gyakran felháborodom:miert nem sáfárkodik jobban ezzel a hatalmas kinccsel,amit nőiségnek neveznek?
A külcsín nem fontos,a belbecs számít,szokták mondani.Ugyanakkor azt is,hogy ép testben ép lélek.Most akkor mi ez kérem,ha nem egy hatalmas paradoxon?
Azert irom ezt az elmélkedést a Porta Bella Vita stúdiónak,mert itt értő fülekre es főleg kezekre talaltam ebben a témakörben. Hiú vagyok,es nem titkolom! Bátran hirdetem,hogy ez nem feltétlenül hiba!Megtanultam már kezelni a hiúságomat! Szerencse,hogy vannak segítőim is. Ígérem,nem leszek sem öntelt,sem túlzottan elrugaszkodott ebben a tekintetben. De amíg lehet,igyekszem magamat széppé tenni.Mar a körülményekhez képest persze.
Ugyhogy koszonom Bea,hogy vagytok,es hogy segítitek a külcsínemet belbeccsé tenni.
Mert ha kívül rendben vagyok,belül is rendezettebb minden.
